Felhagytam a fehér cukor és a gyorsan felszívódó szénhidrátok fogyasztásával.

Nemrég 2-es típusú cukorbetegséget állapítottak meg nálam, és "felszólítottak", hogy naponta maximum 175 g szénhidrátot fogyaszthatok. A hír még a mai napig sokkol, mert majdnem minden másnap eszébe jutok egy kollégámnak, és rákérdez, hogy vagyok. Igyekszem jóképet vágni hozzá, de valljuk be, néha picit sajnálom magam! Mostmár nem ehetek egy csupa csoki, csupa tejszín somlóit, vagy palacsintát, vagy nem ehetek meg jóízűen egy jó kis házi rántott szeletet. Aztán a jobb pillanataimban pedig elkezdek kreatívkodni! Hát persze, hogy megehetem mindezt. Csak A. vagy sokkal, de sokkal kisebb adagban; B, a szénhidrátos "részt" helyettesítve természetes édesítővel, amely nem tartalmaz kalóriát, illetve olyan lisztet használva, amelynek lassú a felszívódása.

A cukorbetegségről az utóbbi időben rengeteget olvastam, illetve, mivel egészségügyi szakközépben dolgozom, a kollégáim mindig mondanak egy-egy jó tippet, ami segít abban, hogy továbblendüljek. Közülük néhányan nagyon segítőkészek egyben szigorúak is velem (szerencsére), és mindig felhívják a figyelmem arra, hogy nem szabad játszani a betegséggel.

És tényleg! Az első két hónapban a szigorú diéta hatására kezdtem egyre jobban érezni magam, és azt gondoltam, hogy na, akkor lazíthatok a gyeplőn! Sajnos nem volt jó ötlet! Néhány nap múlva jött a "bosszú": újra előjöttek azok a tünetek, melyek a betegség kiderülése előtt is már egy féléve megkeserítették az életem (ITT olvashatsz a tünetekről, amelyeket vegyél komolyan!).

Azért is éreztem magam "nyeregben", mert egy csomó jó dolog történt velem, amikor éppen elég szigorú és következetes voltam magammal. Vagyis a fehércukrot elhagytam, az ételeimet magam készítettem, és odafigyeltem arra, hogy irtó kevés és csak lassan felszívódó szénhidrátot tartalmazó ételt illetve sok zöldséget-gyümölcsöt fogyasszak.

1. Emésztés javulása

Bár előtte sem volt túl sok gondom az emésztéssel, most sokkal inkább érzem azt, hogy jobban felszívódik minden, a bélrendszerem működése sokkal kielégítőbb. A táplálék nem terheli meg annyira a gyomromat, a beleimet, nem érzem azt, hogy nehezet ettem volna. Arról nem is beszélve, hogy a táplálékot sokkal könnyebben tudom megemészteni.

2. Bőröm állapotának javulása

A bőröm eléggé zsíros, ezért régebben nagyon fénylett és eléggé foltos is volt. Azonban, amióta jobban odafigyelek arra, hogy mit eszek, a bőröm szerkezete megváltozott. Sokkal élettel telibb, simább, hidratáltabb. Sokkal kellemesebb a tapintása.

3. Fogyás

Nem utolsó szempont az sem, hogy amióta lemondtam a fehércukorról és kevesebb szénhidrátot fogyasztok, illetve lassúbb felszívódású szénhidrátokkal táplálkozom, elkezdtem fogyni. (Ez volt az a motiváció, ami egyébként elindított!). Bár kilóra csak olyan 5 kiló ment le, a ruháimon érzem, hogy az öt kiló az nemcsak öt centi!

4. Energikus lettem!

A negyediken lakom és régebben minden egyes alkalommal meg kellett állnom a harmadikon, hogy kifújjam magam. Ma már tök egyenletes tempóban fel tudok menni a negyedikre, úgy, hogy közben mégcsak meg sem kell állnom. A séta közben is azt érzem, hogy sokkal gyorsabban és könnyedebben tudok mozogni, sokkal több energiám van.

5. Nem kívánom annyira az édességet

A cukor elhagyásának egyik következménye (lenne), de én, főleg, amikor nagyobbak a kilengéseim, egyre jobban kívánom a cukrot. Szóval, arra jöttem rá, hogy sokkal jobban megéri, hogy szigorúan kitartok a cukor elhagyása mellett. Ha pl. megkívánok egy kis édességet, akkor készítek egy palacsintát, túrógombócot, fánkot, vagy valami nasit. Persze egészségesen! Így kiszolgálom a vágyaimat, mert elmondhatom, hogy tegnap palacsintát ettem, közben viszont nem tolok ki magammal.

Lassan csökkentsük, vagy hirtelen? Én a hirtelenre szavazok, de egyébként is elég impulzív ember vagyok. Ha sokáig töketlenkedtem volna, akkor lehet, hogy egy idő után megunom. Így viszont belecsaptam a lecsóba és megy minden, mint a karikacsapás! Azért van, hogy néha én is elbizonytalanodom. De ha élni akarok, és egészségesen akarok élni, akkor oda kell figyelnem!Mentés