Jessica Gomez miért írt nyílt levelet egy ismeretlen zöld fürdőruhás lánynak?

Jessica Gomez egy fiatal spanyol anyuka, aki szerző és illusztrátor. Észak-Spanyolországban lakik, Gijónban. A városka strandján pihent két gyermekével, amikor a közelükben észrevette egy lányt, zöld ruhában. És "levelet írt neki", melyet már 160.000 lájkoltak a Facebookon.

"Én vagyok a "szomszéd törölközőn fekvő nő". Igen. Egy kisfiú és egy kislány van velem - a gyermekeim. És a barátaim, akikkel egy szabadnapot töltök itt a strandon. Miközben pihenünk, beszélgetünk, filozofálgatunk, jól érezzük magunkat. Mindaddig, amíg a fülem és a körülöttem lévőket halk beszélgetésébe be nem úszik a fiatalok zenéje, míg meg nem üti a fülemet az alábbi mondat - a nő a szomszéd törölközőről. Pedig én csak egy picit ki akartam szakadni - kiszakadni a jelenből, hogy elbújhassak, hogy megálljon az élet.

De miért írok neked, amikor semmi közöm hozzád? Írok, mert el akarom mondani, mit láttam.

Láttam, hogy te vetkőztél le utoljára.

Láttam, ahogy diszkréten vetkőztél, a társaságnak háttal, úgy, hogy senki ne vegyen észre. Nem figyeltelek, de láttam.

Láttam, hogy úgy ültél a törölközőn, hogy a testtartásoddal, a kezeddel elrejtsd a hasad. Láttam, amikor egy hajtincset a füled mögé tettél.

Láttalak felkelni a törölköződről és elindulni a vízbe. Miközben nagyot nyeltél, mert tudtad, most minden szem rád fog szegeződni és a pareót nem viheted magaddal, ami elrejtené a narancsbőröd. Egy kis pánik ült a szemedben, mert tudtad, hogy mindet nem tudod elrejteni, de aztán elindultál, a csoport mögött kullogva, azon imádkozva, hogy senki ne lásson meg.

A barátnőd széles mosollyal, hosszú szőke hajával, önbizalommal teli lépkedett, mint egy Victoria's Secret modell, miközben te a földet bámultad.

És bárcsak el tudnám mondani neked, te kedves lány, zöld fürdőruhában... Hogy én, a hölgy a két gyerekkel, a nyakán válással, ültem már a te törölköződön.  Bárcsak elmondhatnám, hogy ültem már a te törölköződön, de ültem a barátnődén is. Egy kicsit te voltam, egy kicsit a barátnőd. De ma már sem egyikőtök, sem másikotok nem vagyok- vagy inkább épp ellenkezőleg: mindkettőtök vagyok. Ha visszamehetnék az időben nem aggódnék fölösleges dolgok miatt. Inkább csak élnék és kihasználnék minden pillanatot az örömre, a boldogságra.

Bárcsak elmondhatnám, hogy ismerem azt a könyvet, amit a táskádban tartasz, és tizenhatévesen nem az a legfontosabb, amit a hasadon viselsz, hanem az, amit a fejedben van. Azt szeretném, hogy tudd, hogy gyönyörű a mosolyod és ne rejtsd el mások elől. Mosolyogj többet! Bárcsak azt mondhatnám, hogy ne szégyelld a tested, mert fiatal vagy és gyönyörű! A tested gyönyörű, mert él, mert egészséges!

Szeretném, hogy lásd magad egy 35 éves nő szemével: lásd magad te is gyönyörűnek! És mást is láss szépnek!

Bárcsak elmondhatnám, hogy egy nap majd jön valaki, aki nemcsak elfogadja a tested, de imádni fogja. Szeretni fog testestül-lelkestül. Szeretni fogja minden vonásodat, minden teltségedet, minden ráncodat és mindent, amit te hibának tartasz magadon.

Azért rajzoltam ezt a kis kártyát, hogy emlékeztesselek: Ő szeretni fog téged, úgy, ahogy vagy. És te is szeretni fogd őt, úgy ahogy van!

Hidd el! Te tökéletes vagy! Az összes "hibáddal" együtt! De ki vagyok én, hogy ezt mondom neked? Egy nő a szomszéd törölközőről...

...

Mert mindenki megérdemli, hogy szeressék!"

Saját fordítás, vedd figyelembe a szerzői jogokat!