Újévi fogadalom-féleség.

Az új évet bár nem egyedül kezdtem, hanem egy (ideális világban ideális) egyedülálló, gyermektelen, nem nős, nem elvált stb. férfivel, vagyis a babona szerint tökéletesen, mégis még mindig egyedül vagyok.

De elhatároztam, hogy idén feladom a függetlenségem, az elveim, az egóm és megtalálom a hozzám illő társat.

Feladom a függetlenségem. Igen. Egy kapcsolatban nem akkor kelek, amikor én akarok (illetve amikor a macska mondja), nem csinálok azt, amit én akarok, nem maradhatok ki addig, ameddig én akarok, sőt kinyúlt (de annyira kényelmes!) pólóban és bugyiban sem rohangászhatok otthon minden hétvégén. A logisztikáról és egyéb súlyos dolgokról már nem is beszélve.

Feladom az elveimet. Igen. Elengedem azt a – talán csak a fejemben létező – ideált, amely szerint a nekem szánt férfi nőtlen, gyermektelen, korban hozzám illő (életkorom+-5 év), felnőttként viselkedik, határozott, és akar valamit az életben: nemcsak karrierbeli céljai vannak (amelynek a részét már elérte, azonban van még olyan, amelyben én, mint a kapcsolat nőtagja, hozzásegíthetem (cherchez la femme)), hanem számára is fontos a családalapítás – és nem csak a CSOK miatt akar minimum három gyermeket vállalni, meg azért, hogy vehessen egy hétszemélyes autót, és ne kelljen többé adóznia.

Sajnos egyetlen kizáró okot nem tudok elengedni: a dohányzást, ivást, bármilyen függőséget.

Feladom az egóm. Mivel nagyon sokat voltam egyedül – gyermekkoromban is – akkor még nem a plus size bélyeg volt rajtam, hanem a kövér, a hátam mögött sokan csúfoltak. :( Ezért mindig mindent egyedül csináltam. És mindig erős voltam. Ahogy az utóbbi néhány évben is. És szuperül megoldottam mindent szinte majdnem tökéletesen, legyen az egy vízcsap kicserélése, a lakás kifestése, a szoba átrendezése… Igen, az egóm azt mondja, hogy: „nem kell neked pasi, mert megoldasz egyedül mindent.” De a szívem és az agyam azt kiabálja: Hülye vagy! Miért nem engeded el a férfias feladatokat? Nem kell mindig mindent megcsinálnod! Szükséged van a férfienergiára az életedben! El kell engedned magad és átadni a nő szerepeknek. Nem kell mindig keménynek és erősnek lenni!

Oké, nem várhatok a sültgalambra… DE most itt tartok. Megpróbálok végre csak a női szerepekre összpontosítani, mint a shopping, az smink és a vihorászás – kedvesség, mosoly és gyengédség – és nem egy nő és egy férfi lenni egyben. Csakis nő! Innentől kezdve igyekszem nem agyalni olyan dolgokon, amelyek egy társaskapcsolatban lévő nő eszébe sem jutnak, mert a férfi elintézi helyettük, így talán majd én is be tudom vonzani azt az embert, aki nőnek tekint és nem érzi, hogy túlságosan erős vagyok, akinek nincs szüksége arra, hogy a férfi megmentse. Mert igenis szükségem van nekem is arra, hogy valaki megmentsen!

HELP