Szépíthetjük, hogy dundi, duci, molett… de ettől én még kövér vagyok…
Nemrég jelentkeztem egy pályázatra, amelyet 48-as ruhamérettel, dekoratív külsejű hölgyek számára írtak ki. A foréma webshop így kereste azt a hölgyeményt, aki a ruháikat bemutatja a weboldalon. Nagy örömömre, a végső választás rám esett és tényleg nagyon szuper képek lettek.
Tökre elégedett és boldog voltam/vagyok. Mert tényleg szépnek látom magam a képeken. Azonban ott motoszkál az agyamban: ez a győzelem tényleg mit ér? Arra jutottam, hogy az önbizalmam szempontjából nagyon sokat. Azonban sosem leszek pl. Miss World… én csak ebben a kis merítésben tűntem ki, vagy hívtam fel a figyelmet. Ha az utcán megyek, akkor az emberek nem látnak mást bennem, csak egy kövér nőt. Szépíthetjük ezt, hogy molett, dundi, duci… De a kövér az kövér.
Sokan vagyunk így ezzel. Nekem elvileg lassan már 40 évem volt arra, hogy megbarátkozzam magammal. Már gyermekkoromban is kis zsurmika voltam. Bár többször lefogytam. Épp nemrég mutattam az egyik szalagavatós fotómat a kolléganőmnek. A képen 53 kiló voltam (életemben akkor, meg tízéves koromban ,-) ). A kolléganőm szerint az nem is én vagyok…
De mit ér egy szép pofi, ha gonosz belsőt takar? Vagy mit ér a sportos test, ha belül rák emészti fel?
Lassan elindult egy folyamat: fogadd el magad, higgy magadban, szép vagy! És már nemcsak a 40 kilós, 180 centi magas, zörgő csontú modellek mosolyognak ránk a címlapokról... néha.. pl. Ashley Graham...
És lehet, hogy ő sem fér bele az átlagba... Hanem mondjuk éppen elhízott... vagy kövér.... vagy túlsúlyos... De ki nem sz@rja le?
kép: webbeteg.hu
Ha valaki egészséges és jól érzi magát a bőrében... Akkor nem mindegy, hogy kövér? Duci, dundi, molett... ?
Ne hagyd, hogy a szavak megbélyegezzenek! Mert sokkal több vagy ennél:
Mi az én mottóm?
„Az értékeimet nem(csak) a testem vonalaiban látom.”
