A férfiakat is érdekli a fogyókúra?

Ennek a férfinek a motiváló története Neked is segít!

Tegnap találkoztam egy férfivel. Ez egy teljesen véletlen találkozás volt, beszélgettünk, több órán keresztül. Valahogy a hobbikra terelődött a téma, és azt mondta, hogy edzeni jár. Én elég sandán néztem rá. Olyan picit pocakos, nagyon cuki pasit képzelj el (nem engedte, hogy tegyek fel róla képet). Egy picit megnyomkodtam a karját és kérdőn néztem rá. Ő levágta, amit csak a szemem kérdezett: „Igen, most mégcsak azért edzem, hogy lefogyjak… „ Egy bólintással nyugtáztam a dolgot. De nem hagyott nyugodni a dolog:

Miért kezd el egy (szerintem) jól kinéző férfi fogyókúrázni???

És akkor már nem volt visszaút. Kifaggattam. Ő pedig tök kedvesen válaszolgatott.

Dundi Angyal: Gyerekkorodban is dundi voltál? Mikor kezdtél el hízni?

Férfi: Nem, én akkor kezdtem el hízni, amikor katona voltam. Az első időszakban, amikor kopaszok voltunk, természetesen mi is átéltük a kopaszsággal járó szívatásokat. De aztán, már csak ettünk, ittunk, aludtunk. Akkor nagyon sokat felszedtem.

D.A.: Akkoriban miért nem tettél ellene?

F.: Találkoztam valakivel, elégedett voltam az életemmel, és azt hittem, hogy az éjszakai szalonnázások, nem hatnak negatívan az életemre. De később rá kellett jönnöm, hogy igen.

D.A.: Miben zavart a súlyod? Most mi motivált a fogyásra?

F.: Néhány évvel ezelőtt egyedül maradtam, mert egy hosszú együttélés után elváltak útjaink a párommal. Akkor elkezdtem ismerkedni. Sajnos, kaptam visszautasításokat. Illetve, ami bántóbb volt: beszólásokat a súlyommal kapcsolatban. Még ismerősöktől is.

Amikor már elég beszólást kapsz, akkor Te is dönteni fogsz!

D.A.: Hogyan indultál el?

F.: Először elkezdtem egy egyszerűbb edzőterembe járni, de az nem volt elég motiváló. Ezután elmentem a város egyik legjobb edzőtermébe. Az első órán, spinningen nagyon kivoltam. És akkor elhatároztam, hogy csak azért is megcsinálom! Sokan vannak, akik eljönnek néhány órára, és mivel a nagy súlyuk miatt nem bírják, fel is adják. De az a lúzer-kategória. Én nem akartam ilyen lenni. Másfél éve csinálom, és egyre erősebb, vékonyabb, és elégedettebb vagyok.

D.A.: Mi a célod?  Hol tartasz ehhez képest?

F.: Kb. 130 kilóról kezdtem most tartok 100 körül. Kilóban nincs célom. Időbeli korlátokat nem húzok magam elé. Most például nyárra a pocakom lefaragását terveztem. Ez többé-kevésbé sikerült is, de még hosszú az út.

D.A.: Mit teszel azért, hogy egészségesebb legyél?

F.: Az életmódváltásomban eddig a sportra koncentráltam, most pedig már az étkezésre is odafigyelek. 5-szöri étkezés, egyszerre kisebb adagokkal, sok zöldség, cukor szinte semmi. Vacsorára max egy könnyű saláta.

D.A.: Elégedett ember vagy?

F.: Bár még nem értem el a teljes célom, de egyre inkább érzem a változást magamon, és egyre több erőt ad. A mozgás felszabadít. Igen, mondhatjuk, hogy elégedett vagyok.

D.A.: Mit tanácsolsz azoknak, akik hezitálnak, vagy még nem kötelezték el magukat, vagy valami miatt még ódzkodnak az életmódváltástól?

F.: A mottóim: „Minden rosszban lásd meg a jót” és „Soha ne add fel!”

Szóval, ha szeretnéd magad jobban érezni a bőrödben, akkor indulj el ezen az úton, és bármennyire is nehéz, sose add fel. Meglesz az eredménye!

Köszönöm szépen a válaszokat! A beszélgetőpartnerem még nem is sejti, milyen gondolatlavinát indított el bennem. De erről majd később… És te szeretnél hozzáfűzni valamit?