Megszületett bennem az elhatározás: szeretnék fogyni
Plus size bloggerként ez az elhatározás tudom, elég faramucinak tűnik. De ha elmondom az indokaimat, biztosan te is elfogadod, megérted, sőt, talán még kedvet is kapsz hozzá!
Nem, egyáltalán nem „esztétikai” okaim vannak, melyek a döntésem meghozásában segítenek. Sokkal inkább az, hogy 38 évesen úgy érzem, nem vagyok elég sportos, mozgékony, és gyors, illetve nem vagyok benne biztos, hogy a túlsúlyom nem fog-e az egészségem rovására menni később.
Nem szeretném, hogy magas legyen a vérnyomásom (a családban már van olyan felmenőm, akinek gyakran magas, és nekem is volt már – bár nálam ezt szerintem a stressz idézi elő), se cukorbeteg lenni, de stroke-ra se vágyom… Pedig néha eldurran az agyam a sok hülyeségtől…. De, ami a legtöbbet nyom nálam a latba, hogy bár nem vagyok mai csirke, inkább egy tyúkhoz hasonlítanék, szeretnék még gyereket. Az elhízás viszont meddőséghez vezethet. Ezt a kockázatot nem vállalom, ha majd egyszer rátalálok az igazira.
Eddig miért nem fogtam bele? Valahogy, mivel van elég önbizalmam, mindig megmagyaráztam magam, hogy fogyózni hülyeség. És tényleg!
Jelenleg 1** kg vagyok a 165 centimhez és mostmár tényleg könnyebb átugrani, mint megkerülni. Jól öltözködöm, de amikor pl. a szorít a nadrág dereka, akkor nem érzem túl jól magam.
A fogyókúra, annak ellenére, hogy 10 éves koromban letettem a nagyésküt, hogy én soha az életben nem fogok fogyózni (ennek oka egyszerű: anyukám és a mamám a 80-as évek minden divatdiétáját kipróbálta; pl. tojás-, citromkúra, vagy épp a Bécsi diéta, ugyanakkor több hét koplalással se fogytak egy dekát sem. Akkor meg minek kínozni magunkat?)
Persze aztán 18 éves lettem és pasizni kezdtem… Akkor olyan 60-70 kilóról sikerült lefogynom kb egy hónap alatt. Ez akkoriban úgy sikerült, hogy a reggelit és az ebédet lecsökkentettem, és minden nap tornáztam (otthon).
Két évvel később már ismét felszaladt néhány kiló, mondjuk tíz, amit azzal tudtam ledobni, hogy nagyon intenzív aerobikedzésre való járásba kezdtem (természetesen az órát végigugráltam, nemcsak mentem, meg jöttem J. A heti hat nap, napi 1, volt, hogy 2 edzés segített ).
A következő diétakúrám a 90 napossal volt… Na az nekem kegyetlen volt…. Kb háromszor fogtam neki, a gyümölcsnapon mindig kidőltem. Többé-kevésbé végigcsináltam a 3 hónapot, de én annak a három hónapnak minden egyes percében éhséget éreztem. Még a húsnapon is!
A következő fogyásom inkább lelki eredetű volt, mint elhatározás alapján történt: külföldön tanultam 4 hónapig (Moszkvában) és rettentő honvágyam volt. Ezt az érzést csokievészetbe fojtottam. A napi táplálékom kb 2-3 tábla (orosz) csoki volt. És slussz. A 4 hónap leteltével, amikor hazaindultam és hirtelen felálltam majdnem elvesztettem a nadrágom: legalább tíz centi lement a derekamból….
Aztán azóta volt néhány elkeseredett próbálkozásom, de a kalória számlálása, meg a fittnessklubba járás nem az én világom. DE! Van egy szuper dolog, amibe belekezdek/belekezdtem és nagyon optimista vagyok! Hamarosan beszámolok róla! Nagyon bizakodó vagyok!
Az XL-S Medicalről van szó, és azt gondoltam adok neki egy esélyt, aztán majd meglátjuk.... Mindenről beszámolok majd őszintén.... Szorítsatok! J
