Ahogyan legutóbb írtam, egy "komoly" társkeresőn ismerkedek. Az életben sem könnyű, de hogy ott mi van? Először is, az, hogy molettként jellemzem magam, már egy csomó pasinál kizáró ok: még az ápolatlan, sörhasú, szájszagú, alacsony iskolázottságú és csak szexet kereső pasiknál is (azért őket hoztam fel példának, mert velük én semmi esetre nem állnék szóba).

Tehát minden férfi 90-60-90, 170cm magas, diplomázott, okos, kedves, házias... nőt keres. Úgyhogy a magamfajta duci (diplomás, kedves, házias...) nő szinte szóba se jöhet náluk.

Na mindegy, azért kapok én is leveleket, és randin is voltam már jónéhányon. De valahogy az első randi után, vagy 2-3 randi után a férfiak elpárolognak. Még az utolsó randin megbeszéljük, hogy akkor holnap mondjuk elmegyünk moziba, aztán vagy 1. a randi előtt félórával (ürügy nélkül) lemondja, aztán elfelejt felhívni, hogy bocsi tegnap ez, meg ez történt és elnézést, de pótoljuk be holnap; vagy 2. egyáltalán nem jelentkezik. Én meg otthon ülök kisminkelve, felöltözve... és csak várok, várok... Ez ultragáz!

Miért van az, hogy pasik sunnyognak?

• Az ismerkedés során lehet egy olyan pillanat, amikor az ember, vagy az ember lánya olyan dolgot hall, vagy lát a ("leendő") párjától, amit nem tud megemészteni, nem tud megbocsátani.
• csak szexet akart (sokszor házasként, letagadva, hogy felesége van, meg gyerekei)
• nem akar komoly kapcsolatot és még mielőtt szorulna hurok, inkább meglép;
• nem tetszik neki a nő, de gyáva megmondani;
• nem akar konfliktust, éppen ezért jár el otthonról, mert ott is csak a vita meg a veszekedés megy;
• nekik ez így kényelmes;
• mert inkább vannak egy olyan nővel, aki mégha nem is 100 %-ban érdekli őket, úgy vannak vele, hogy még bármi lehet. Aztán ha feltűnik egy másik "jelölt", azonnal váltanak.

És mi, nők hogyan reagálunk minderre?

A nő először csak vár... Mert ugye a férfinek kell kezdeményeznie, mert milyen béna, ha a nő kapadozik... Na de egy idő után csak szeretném tudni, hogy mi a fene van... Elvétve akad olyan férfi, aki veszi a bátorságot és az erőt, és megírja, hogy bocsi, ez meg ez közbejött, vagy épp van más, akivel megpróbáljuk stb. Ha nem is igaz, legalább kitalál valami hihető magyarázatot. De a legtöbben csak eltűnnek, mint szürke szamár a ködben...

Ez nőként olyan, mintha pofon vágtak volna: 1. az amúgy sem túl magas önbecsülésem azonnal hazavágja; 2. aztán már azt se tudom, hogy most akkor milyen jelek voltak? Mit néztem be (már megint)? 3. Emberként is eléggé megalázó a helyzet, hogy ennyire nem tisztelnek bennünket, hogy még arra se méltatnak, hogy a képünkbe vágják, hogy bocs, de nem.

Szóval most ezúton kérek minden férfit, aki nem szeretne kellemetlen perceket szerezni egy-egy nőnek, legyen olyan szíves és vegye a fáradtságot, és ha már nem szeretne találkozni a hölggyel, akkor tájékoztassa erről és ne csak elsunnyogjon! Köszi!

Üdv: Dundi Angyal (Facebook)