Néhány hónapja szingli vagyok és régóta keresem az igazit. De hogyan lehet keresni? Már a keresés szó is egy önbecsapás: a keres=igyekszik megtalálni. Mi lenne ha inkább megtalálni szeretném és nem keresni? A keresés egy folyamat, mai szinte már "neverending story"...  Na majd most. Mostantól a megtalálásra fogok koncentrálni, és nem a keresésre.

Viszont ahhoz, hogy megtaláljam, online és offline is keresni kell. Mi a különbség? Az online társkeresés (vagyis netes társkeresés) szerintem olyan, mint a lottó: néhány embernek nagyon bejön, a többi 99 % pedig fizet azért, hogy az oldal jó sok pénzt keressen.

És az offline? Ez pedig az életben való keresgélést jelenti... (Ezt a kifejezést tegnap hallottam egy pasitól, akivel egy online társkeresőn keresztül ismerkedtem meg. Szerintem nagyon találó! :) )

Mik az online társkeresés előnyei?

• Kényelmes. Ki ne szeretne téli estéken jó pasikat nézegetni, férfivel levelezni, bókokat kapni?
• Gyors. Akár már másnap (vagy aznap) randizhattok.
• Ingyenes. A legtöbb társkereső oldal szolgáltatásainak egy része ingyenes (=beetetés).
• Egyszerre több férfivel is ismerkedhetsz.
• Nem kell azonnal elárulnod magadról mindent, elég, ha egy jó fotót felteszel magadról és máris özönleni fognak a levelek...
• Ha elfoglalt vagy, akkor is tudsz új embereket megismerni.

Mik az online társkeresés buktatói?

• Hamis profilok, képek. Az egyik barátnőm nemrég felregisztrált egy társkereső oldalra. Levelezett egy pasival és egy idő után facebook-elérést cseréltek. A nőnek gyanús volt, hogy a férfinek csak 10 ismerőse van, de akkor még annyira nem foglalkozott ezzel. Aztán valami ott motoszkált a fejében, nem hagyva nyugodni (mivel túl tökéletesnek tűnt az egész, mint a mesében): vajon ki ez, tényleg ezzel a férfivel levelezek? És ekkor lecsekkolta a fotót - hát egy teljesen más néven élő férfinek a fotóját tette föl a pasi. Csak egy kamu képet!!! Tehát se a neve, se a képe, se semmi nem volt valódi... :(
• A pasik csak szórakoznak. Még azon a társkeresőn is, "ahol (állítólag) komoly kapcsolatok születnek", rengeteg a link, házas, félrejáró pasi. A bemutatkozójukban összeírnak mindenfélét, hogy komoly kapcsolatot akarnak, meg ilyenek, aztán meg mire lefekszik velük az ember (több hét ismerkedés után, nem azonnal!), akkora meg már nem is akarnak olyan komolyat.
• Kiszolgáltatottság. Már eleve az, hogy az ember lánya feltesz magáról egy képet az internetre, több, mint meredek. De akár ezzel a fotóval vissza is élhetnek. Simán lementik, aztán majd egyszer azon veszi észre magát a nő, hogy egy szexi képen az ő "feje" van egy idegen testéhez montírozva.

Miért jó az offline társkeresés?

•  Miért jobb az életben társat keresni? Hát talán azért, mert az nemcsak egy fotó, hanem egy hús-vér ember. Itt olyan, hogy a fotó, az arc másé, nem lehetséges. Azt kapod, amit látsz... :)
• A gesztusok, a mimika, a beszédstílus sokat elmond a férfiről: mennyire beszél szépen, hogyan fejezi ki magát, mennyire humoros, hogyan veszi a lapot... Ezek a dolgok mindjárt plusz infókat adnak az adott személyhez.
• A közelség pozitívan hathat: lehet, hogy nem tud úgy fogalmazni, de közben meg jól érezzük magunkat vele, kedves, odaadó, segítőkész, akkor nem biztos, hogy az a néhány helyesírási hiba számít.

Az életben való ismerkedés hátrányai?

Ennél a pontnál tanácstalan vagyok... Igazából ez a legjobb dolog szerintem! :) Attól eltekintve, hogy az emberek nem mindig azt mondják, amit gondolnak, mert félnek a következménytől és még saját magukkal sem őszinték... De ez már más lapra tartozik...

Neked van egy jó sztorid? Vagy ötleted arra, hol és hogyan lehet ismerkedni (30 felett)? Akkor írd meg nekem, kíváncsi vagyok rá(d)! :)

Üdv: Dundi Angyal (Facebook itt)