Nem a pénz. Nem a szex.

Nem azért, mert túl sokat dolgozunk és túl keveset élünk. Nem azért, mert nem jó a technikánk, vagy nem vagyunk topmodellek, a pasink meg nem Channing Tatum... A mínusz egyedik dolog, ami elronthatja a kapcsolatokat, a szeretet hiánya. De nem nem az igazi kapcsolatgyilkos!

Mi a (pár)kapcsolatok legnagyobb elrontója?

Az

ELVÁRÁS!!!

1. Egyedül van a nő. Egyedül van a férfi. Párt keresnek. Ha mondjuk interneten zajlik a keresés, szinte az első kérdések között előkerül: Ki az ideálod? Milyen kapcsolatot keresel?

Ki az ideálom? Legyen szőke, magas, jóképű, okos, jómódú, független, ennyi meg ennyi korú.... Mi ez, ha nem elvárás?

Milyen kapcsolatot keresel? Én csak komolyat, de nem akarok összeköltözni... Vagy nem is akarok kapcsolatot, csak szabadidőpartnert... Mi ez, ha ez nem elvárás?

A fenti "elvárásokat" mindenki a maga formájára alakíthatja... De mire megyünk vele? Vagy az van, hogy "én nem adom lejjebb, kivárom az igazit" - és egyedül maradunk. Vagy meghasonlunk, frusztráltnak érezzük magunkat, mert "lejjebb adtuk".

2. Már benne vagyunk a kapcsolatban egy ideje. Elfogadtuk, hogy másik hogy néz ki, mik a szokásai. De tényleg elfogadtuk? És, főleg, mi nők, nem szeretnénk, hogy megváltozzon? Hogy pl. ne hagyja szét a szennyesét? Hogy csukja le a WC-tetőt? Hogy hozzon néha virágot? A sort a végtelenségig sorolhatnám... Mi ez, ha nem elvárás?

Mitől foszt meg bennünket az elvárás? Amikor elvárunk valamit, elvágjuk magunkat a külvilágtól, a pillanattól, az élettől. A túlzott kontrollmániánk miatt nem engedünk szabad folyást a dolgoknak. Mert csak akkor vagyunk boldogok, ha minden az elvárásaink szerint történik. Egy pici változás a tervben, máris hisztirohamot idézhet elő.

Az elvárások miatt oda a spontenaitás, a szeretet. Mert a szeretet megengedő szeretet - legalábbis az volna az ideális a párkapcsolatokban. Sőt mindenféle kapcsolatban. És ha valóban szeretünk valakit, akkor nincsenek elvárásaink a másikkal szemben.

Ha elvárások nélkül, őszintén állunk a másik elé, akkor megláthatja az igazi értékünket. És ha ő is elég bátor (és nem sokkoljuk le az elvárásainkkal), akkor ő is megmutatja magát. Így a lelkét ismerhetjük meg, és szerethetjük, azt, ami az igazi, valódi, örök dolog. És ami a maszk (külső, munka, családi állapot...), az lepörög. Az nem befolyásol. Mert ha nincsenek elvárásaink, akkor sokkal többet kaphatunk és fogadhatunk, mint amire számítottunk.

Az igazi szeretetet nem tudod megmagyarázni. Nem azért szereted a párod, mert barna a haja és mert ügyvédként dolgozik. Ha tényleg szereted, azért szereted, mert szereted. Elvárások nélkül.

Elvárások nélkül szabadon, könnyen és boldogan élhetünk.