Életem eddigi legszomorúbb eseménye hatéves koromban történt. Akkor halt meg a nagyapám, akivel addigi életem legnagyobb részét töltöttem. Anyukámék és a nagyim dolgozott, ő pedig rákos volt. Ezért sokat volt otthon, mindig ő kísért el az iskolába, és hozzá mentem iskola után. És egyszer elment... Én elsős kisdiákként még sosem találkoztam ezzel az érzéssel...

De ez már több, mint 30 éve volt. És a nagyim szinte minden nap megemlíti őt. És tudom, hogyha nem halt volna meg, ők is ilyen huncutul szerelmesek lennének együtt, mint az alábbi fotók nagyijai és nagypapíjai. A szerelem örök.

Gyí, Te Paci!

Megvagy! :)

Ha elvesznék, keresd Jan-t! Én vagyok Jan.

Huncut! :)

Fülledt erotika... ,-)

Katinka és Shane 60 év múlva

Jó kis kézimunka :)

Cool a verda!

Gyémántlakodalom

Ez mumifikál is?

Pördülj, babám!

Ízirájder öcsém! :)

Virágot a virágnak!

A második gyermekkor

Szerelemre hangolva

De jó lett volna ilyen képeken látni a nagyimékat!